Sátor Egyesületet 2011-ben elsősorban a helyi evangélikusok alapították. Az egyesület helyi közösségek
megtartó erejéért munkálkodik. A jelképünk a sátor, ez az épített lakóhely előtti időkből való ősi jelkép, számunkra a védelemről, a családról, a nagyobb közösségi térről szól. A mi nyitott sátrunk hívogatva vár mindenkit: szabad betérni, körülnézni és letelepedni közöttünk. Hadd tapasztaljuk meg valamennyien: jó együtt lenni, jó nekünk itt lenni, jó nekünk közösségben élni.
Hiszünk a közösség megtartó erejében. Célunk, hogy a közösségi létformában egymást támogatva megosszuk a terheinket, és egymást segítve tegyünk önmagunkért, egészségünkért, környezetünkért. Fontosnak tartjuk, hogy együtt képesek vagyunk tenni önmagunkért és egymásért. Hiszünk abban, hogy a közösségi tudás sokkal több, mint az egyénileg felhalmozott tudás, és hogy a nemzedékek az általuk szerzett tapasztalattal vagy az iskolában kapott ismeretekkel egymás segítségére lehetnek. Hiszünk benne, hogy sokszor az egymásra fordított minőségi idő jelenti a legnagyobb segítséget. Elhívatásunk szerint elsősorban az időseket, a szegényeket, és a gyerekeket támogatjuk. A Vecsésen élő nehéz körülmények között élő családokat, egyedülállókat folyamatosan élelmiszercsomaggal segítjük, a gyerekeknek táborokat és foglalkozásokat szervezünk.
Az egyesület egyik projektje a Sátor Suli. A Sátor suli egy olyan mentorprogram, ahol vecsési általános és középiskolás és egyetemista diákok egy befogadó, egymásra figyelő közösségben segítik egymást a tanulásban. Ezáltal megtapasztalják a tudás örömét, az önmagukért és az egymásért való felelősségvállalás fontosságát.
Vezetőségünk bemutatkozása
Heinemann Ildikó egyesületi elnök:
Evangélikus lelkész vagyok Vecsésen. Az egyesület létrehozása is az álmaim közé tartozott. Úgy gondoltam, hogy így olyan munkát, szolgálatot is végezhetünk, ami nem tart bennünket az egyházi keretek között, hanem kiszélesíthető tevékenységünk, és így olyan embereket is elérhetünk jelenlétünkkel, akik nem tartoznak a gyülekezet közösségéhez, sőt talán idegenkednek is kicsit az egyházaktól.
Elképzelésemben nem csalódtam. Jó érzés látni, hogy mi emberek szeretünk tenni egymásért, a közösségeinkért és a környezetünkért. Célom, hogy ezt minél tudatosabban tegyük is, és erre bíztassam a felnövekvő nemzedéket, és a saját korosztályomat is.
Hiszek a közösség erejében. Jézustól tanulva látom, hogy a kicsi képes naggyá növekedni, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, ott áldásossá lesz a terv, és megvalósulnak az álmok.
Különösen elhívatott vagyok abban, hogy az emberi lélek egészségéért tegyek végzettségeim révén. Felelősnek érzem magam a Földünk, unokáink jövőjéért, és ezért hajlandó vagyok tudatosan gondolkodni, változtatni a szokásaimon, és tenni, cselekedni is.
Bartha Viktória egyesületi titkár:
Bartha Viktória vagyok 37 éves anyuka ,vállalkozó.
Születésem óta Vecsésen élek családommal.
4 éve férjemmel a Vecsési Evangélikus Egyházközösség tagjai vagyunk, ahol egy befogadó, összetartó gyülekezetet ismertünk meg!
Az elmúlt években a gyülekezetben a karitatív tevékenységben találtam meg a szolgálatom.
A háború kitörése után tudtam, hogy felebaráti kötelességünk megtalálni a segítségnyújtásban a helyem.
Egy adománygyűjtés után felkerestem a családokat és a sok kedves gyerek már akkor nagy hatással volt rám.
Így kezdtünk el több önkéntes bevonásával dolgozni a Sátor Suli jelenlegi felépítésén!
Boldoggá tesz a gyerekekkel töltött idő! Az alkalmak alatt is „anyai ” szerepet töltök be!
Próbálok minél több dolgot összeszervezni nekik, ami a testi-lelki-szellemi fejlődésükhöz szükséges! Megteremteni nekik egy biztonságos, szeretetteljes légkört.
„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” Teréz Anya
Berecz Nóra gazdasági vezető:
12 éve élek Vecsésen 4 gyermekemmel. Nem sokkal ideköltözésünk után csatlakoztunk a Vecsési Evangélikus Egyházközséghez. Ez a nyitott, befogadó és aktív közösség ébresztett rá arra, hogy szeretnék tenni a közösségért.
Mindig is szerettem tanítani és komoly vágyam volt, hogy saját gyerekeim után más gyerekekkel is foglalkozhassak nem üzleti, hanem önkéntes alapon.
Így sikerült 2 éve csatlakoznom az egyesülethez és bábáskodnom a Sátor Suli megszületésénél. Eleinte a tanításban is részt vettem, ami nagy lelkesedéssel töltött el. Jelenleg a tevékenységünk koordinációjában, illetve a szervezetfejlesztésben segédkezem.
Jó látni, hogy egyre többen gondolkodnak úgy, hogy a segítségnyújtás, az önkéntesség a keresztény élet nélkülözhetetlen része és egyik örömforrása is egyben.
